Amikor a szívek összeérnek....

2008.december 20. 12h

-Szia Gabikám! - szólok határozottan a mobilomba.

-Szia Erzsike! - válaszol álmosan, halkan. Akkor ébred. A találkozó időpontját egyeztetjük, majd abban maradunk, hogy egyedül jön át Kecskemétre imádott "kis mercijével", mert sürgős dolga akadt. "-Jó, akkor várunk 2 órára az étteremben, mert fél háromkor tálalják az ebédet!"- és útba igazítom.

Nézzük csak minden megvan? Ajándékok, üdvözlő kártyák,magnó, karácsonyi zenei anyag...stb Hoppá, gyertyákat kell vennem, mert ez nélkülözhetetlen kelléke a délutánnak. Sajnos azonban az üzletben csak mécses van, így be kell érnem ezzel. Ez nem véletlen - gondolom magamban. Sietek Évihez,majd Sebók Palit és Zsókát vesszük fel otthonuk előtt. Vidáman, várakozással teli indulunk négyen Kecskemét felé.

Egy kellemes délutánt tervezünk eltölteni klubtársaimmal . Élvezni a karácsonyi hangulatot, kifejezni egymás iránti tiszteletet és szeretetet, érezni az összetartozás erejét. Igazán jól a szívével lát az ember. A karácsonyban az a jó, hogy csak a szívünkkel látunk, tisztán , pózok nélkül. Önmagunk vagyunk.

Tehát pontban fél kettőkor megérkezünk az étteremhez. Gyönyörű, terített asztal fogad. A szabálytalan ablakon át beszűrődő kora délutáni napfény kiemeli a helység faborítását. A rusztikus berendezés otthonosságát karácsonyi dekoráció, az asztaldíszek, és a színes fenyőfa fokozzák. Béke honol itt. Örömmel látunk az előkészítés utolsó fázisához. Ellenőrzöm a forgatókönyvet. Kiválasztjuk Zsókával a zeneszámokat a köszöntő mellé, majd a magnót beállítom. Jaziniczky Évi büszkén teszi ki az asztalra erre az alkalomra készített asztaldíszét. Utasársaim mécseseket helyeznek a tányérok elé.

Hamarosan érkezik Major Laci csapatával. Jó látni a zsongást az asztalok körül. Miközben babrálok a lejátszóval, felpillantok a sarokból. Újabb vendégek. Lakatos család két tagja "kabátol le."A finom elegancia, mosolygós arcok, kézfogások, üdvözlő szavak szófoszlányai sietetnek. Nem akarok a kedves tömegből kimaradni, és a csoportosulás felé tartok, mire kezem beleakad a táskámban domboruló fényképezőgépbe. Néhány gyors kattintás, de csak a tömeg háta marad. Feladom, hogy jó képeket készítsek, fontosabb őket közelről látni, ahogyan egymásnak örülnek, és az üdvözlők közé vegyülök.

Lakatos Laci és felesége, Marika zenei CD-vel lepnek meg. A gyönyörű karácsonyi dallam gyorsan átírja a tervezett zenei hanganyagot. Ez az angyalok műve - jegyzem meg magamban. Az emelkedett hangulatot fokozza a lemezről felcsendülő négyszólamú férfivokál égi hangja. Körbeüljük a nagyméretű, fehérterítékes karácsonyi asztalt. Az eufórikus hangulatban többen fényképezőgépük után nyúlnak. Egy kattintás, két kattintás. "- Gyerekek, most egy karácsonyi csíz az utódoknak!"- kiáltom és következik a harmadik kattintás. Így készül el a csoportkép az ünnepi asztal mögött.

Nézem az arcokat. Gyermeki arcok. Elégedettséggel és várakozással teli.

Most én következek: Beszélek a karácsonyról, a családi összetartozásról, a család erejéről és a munkánkról. Arról, hogy a piaci válság mindenki számára tartogat felemelkedési lehetőséget “Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.” (Albert Einstein)

Arról, hogy csak a mi döntésünktől függ sodródunk-e a válsággal, vagy közösen dolgozunk a felemelkedésen. “Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” (Albert Einstein)

Egy rövid karácsonyi mese követi. A hit, a béke, a szeretet és remény, a négy adventi gyertya megható története ez. Felpillantok. Arcokon megilletődöttség. Csillogó tekintetek könnyeket sejtetnek. Jómagam is küzdök velük. Magasba szállnak a tiszta érzések, a lelkesedés. az otthon érzés, a katarzis , a "szívek összeérnek." Jó, hogy együtt vagyunk.

Add tovább a lángot...Meggyújtjuk a mécseseket. Fényében boldog lendületet kap a pezsgőspohár. A koccintás tiszta dallamában hallani a jókívánságokat, a boldog üdvözléseket, felállásra ösztönözve a koccintókat. Megindul asztal körüli útjára a Szeretet. Különleges hangok kelnek most életre. Több szólamban érkezik hozzám több helyről, csodálatos örömszimfóniát alkotva a térben.

Az izgalom fokozódik. Ajándékok következnek. Elmaradt névnapok, születésnapok kerülnek pótlásra. Üdvözlő kártyákat és "meglepi" -t tartogat a nagy boríték. Gabi kitörő lelkesedéssel ad hangot új rangjával felcímkézett , finom nedüt tartalmazó palacknak. Nagyon boldog.

Az ízletes ebéd alatt áhítatosan hallgatjuk a csodálatos ünnepi zenét. Hagyjuk egymás gondolatait szárnyalni. Megható pillanatok.Majd jóízű történetek kerekednek a régmúltból. Tréfa és nevetés veszi át az irányítást. Jó volna megállítani az időt.

A találkozó a vége felé közeleg. A búcsú előtt még néhány "elfeledett" ajándék gazdájához kerül.

Hálát érzek. Köszönöm mindenkinek.

Egészség mindenek felett

A családban mindenkinek megvan a maga szerepe.Van aki bevásárol,más a kert rendjéért felelős.Stb
Ugyanúgy a család egészségét is valaki a kezében tartja.Gyakran a nagyi, édesanya,de nem ritka eset amikor az édesapa a család egészségőre.
De mi van,ha nincs ennek felelőse?

A magyar családok értékrendjében első helyen áll az egészség-szólnak a statisztikák.
Állásinterjú alanyaimat megkérdeztem,mi a legfontosabb számukra az életben. Esetek 80%-a az egészséget,20% pedig a szeretetet és a megfelelő anyagi körülményeket jelölte meg.
Egy másik tanulmány szerint menedzserek nyilatkoztak számukra fontos értékekről.
A sorrend a következő
1. Egészség
2. Lelki béke
3. Siker
4. Család
3. Pénz
Az ember azt hinné,hogy egészségesen élünk a fenti besorolás alapján. Amikor azonban rátekintek a hazai halálozási adatainkra,akkor döbbenek meg igazán. Az EU-ban élen járunk a szív és keringési betegségekből adódó halálozásban. Sőt az EU átlagnál háromszor magasabb.
Hogy is van ez?
Lehet, hogy azért jelöljük egészségünket első helyen,mert egyre kevesebb egészséges ember van a környezetünkben?
A magyar mentalitás nem szűkölködik a panaszkodással.Elég feltenni a szokásos "Hogy vagy ?"- kérdést, és máris szembesülünk azzal a nagy adag problémahalmazzal,ami kísértetiesen hasonlít egymásra. Munkahelyi stressz, vérnyomásbetegség, szervi problémák, anyagi gondok.
Lehet, hogy tehetnénk ellene valamit? Lehet, hogy változnunk kellene? Ehhez viszont új ismeretekre van szükség. Tájékozódni és tájékoztatni.
Minap hallgattam egy kitűnő előadást Dr. Túrzó Sándor PHD tudományos munkatárstól ,aki elmondta,hogy kb.10 éve a finnek halálozási rátájáta szív és keringési betegségek terén közel hasonló volt a magyarokéhoz (Lásd. Népegészségügyi portál)
Zöldség és gyümölcsfogyasztás népszerűsítésével, tudatos prevencióval, az erre kiírt versennyel sikerült visszaszorítani azt. Az ebből eredő halálesetek száma kb. a felére csökkent a korábbi ,versenyt megelőző időszakhoz képest.

Hát nem csodálatos?
Egyszerűen csak annyit tettek, hogy több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak. tehát tudatosabban étkeztek.

Ezt mi is meg tudjuk tenni. Ja, nincs időnk, rohanunk? Ki készíti el az ételeket? Kinek van ideje nap, mint nap erre? Ez jó kérdés!
Ma a dolgozó családanya is több műszakot vállal,hogy ki tudja fizetni növekvő energia és élelmiszer árak mellett intenzíven emelkedő hiteleinek törlesztő részleteit.
Apa? Ő is dolgozik.Több műszakban.ha vállakozó annál kevésbé ér rá.Menedzser? Napi 12 óra toppon. Hát persze,hogy nincs ideje. Egyébként is bekap egy szendvicset- mondván este 10 óra után eszik meleg ételt.

Ja! Üzleti ebéd?Valószínű itt kevesebb hangsúlyt kap a zöldség az étlapon És ez így megy napról-napra hétről-hétre. Hónapról,hónapra, és évről évre. Egyszer csak jelez a szervezet,és javításra szorul. Tehát probléma van ezzel.
A jó hír az,hogy a megoldás közel van. Több cég is felismerte, hogy a gyors életmódot praktikus eszközökkel, ha úgy tetszik vitaminokban és ásványi anyagokban koncentrált ételekkel lehet kiszolgálni. Ilyen pl egy gyümölcs, ill. zöldségkoncentrátum.

Választás a kezünkben van, egészség és betegség , gazdagság és szegénység, öröm és bánat között.

“Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban.”(Mahatma Gandhi)

http://de.youtube.com/watch?v=KSxsvvfG2Q0http://

A változás állandó

Ki tart velem?
Lépj be ezen a kapun! Belépési jelszó: Akarom....

Sokan beszélnek vágyaikról. A gazdag élet, sok pénz, szép ruha, kényelmes lakás, új autó, biztos bevétel,
varázslatos nyaralás, együtt a család, és egészség, és nyugalom, és béke, és boldogság. Csak beszélnek, álmodoznak róla.

Sokan nem ismerik vágyaikat. Beszélgetés közben gyakran megkérdezem partnereimet mi a céljuk, mit szeretnének elérni a közel jövőben? Több mint a fele nem tud konkrét válaszokat adni.

Miközben kutatok ennek oka után, megakad a szemem egy íráson Kovács Zsuzsa tollából (Menedzsment Fórum)."Lelki és testi roncs a magyar dolgozók többsége" címmel. A következőket olvashatjuk ebben:
"A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet felmérése szerint minden ötödik felnőtt lakos az idült stressz állapotában van.Ennél sötétebb képet fest a Gordio Tanácsadó Csoport 2004-es felmérése, amely szerint minden második magyar dolgozó magas munkahelyi stressznek van kitéve. További negyven százalék közepes mértékű stressztől szenved, vagyis majdnem minden magyar érintett a fejlett ipari országok népbetegségében....
" A krónikus stressz egyik fontos forrása a munkahely, de emellett nálunk más tényezők-mint bizonytalanság, másoktól való lemaradás és frusztráció érzése, általános értékválság- is szerepet játszanak abban, hogy az aktív korú lakosság, különösen a férfiak fokozottan veszélyeztettek a stressz szempontjából. "A magyar férfiak halálozási rátája rosszabb, mint 1930 körül voltak.

Az egyre mélyülő gazdasági válság tovább erősíti a problémát. Így nem csodálkozik az ember azon, hogy a beszélgető parnereim egy része egyetlen célt lát maga előtt: Megtartani mindenáron munkahelyüket.
Sok esetben azonban ez nem rajtuk múlik. Leépítésekkel valamint a vállalatok megszűnésével nő a munkanélküliek száma. Nos , így nem csodálkozom azon, ha beszélgetés tárgya leggyakrabban a munkahely, megélhetés, pénz, biztonság témakörét boncolgatja.

Változás.
...ami mindig állandó körülöttünk az a változás.

Milyenek is vagyunk mi magyarok?
Egyik szociológiai felmérés/GfK Hungária/szerint a magyarországi célcsoportok mérete összehasonlítva 10 Kelet-európai ország lakosságával némiképp magyarázatot ad a változásra való hajlandóságunkra. Az állandóságra való törekvésünk sokkal erőteljesebb, berögződött viselkesési mintákat tükröz a többi, a felmérésben részt vett ország polgárainál.
Az új, fortélyos, varázslatos világban történő mozgásunk, messze alulmarad szomszédjainknál, következésképpen a változásra és változtatásra való hajlamunk is. Talán ez a magyarázata állandó elégedetlenségünknek, a népbetegségnek számító depressziónak, az élenjáró szív és keringési megbetegedésekből eredő halálokoknak, a nagyarányú daganatos megbetegedéseknek?
Egy amerikai gyermek szülei mellett az örökös változást éli, és az erre mutató viselkedésmintákat tanulja meg. Nem ritka az olyan család, ahol a szülök egy kevésbé sikeres vállalkozás után, újabbal próbálkoznak.Keresik kutatják az új lehetőséget,vágnak bátran bele.
Ezzel szemben a magyar családok 78%-a konzervatív,állandóságra törekvő,az új befogadását nélkülöző mintákat látó gyermekeit a poroszos nevelési stílusú oktatási rend sem segíti az erre való felkészítésben.

Tehát feladat van bőven. Megoldás mindig követi a problémát!
Lehet, hogy nem kellene kétségbe esni egy megszűnt munkahelytől, mert van egy, az előzőnél jobb lehetőség?
Ki tart velem? Csak egyetlen szó: Akarom és a kapu nyitva, ahol ,olyan fejlődés lehetősége vár amiről nem is álmodtunk?
Ki tart velem ?

Jókor jó helyen

"De jó, hogy ez velem történt meg! "Érezted-e már ezt valaha? Mire is gondolok? A gazdag érzésekre:egy sikeres vizsgára, egy kellemes találkozóra, egy varázslatos utazásra, egy nagyszerű társra,egy kiváló befektetésre, egy lelkes munkatársra.Könnyen rátalálni egy jó fekvésű ingatlanra, egy potenciális , ha úgy tetszik gazdag vevőre,nagy tudású szakemberre,aki ellát tanácsokkal.Gyorsan elérni egy jó karbantartót, aki segít megoldani műszaki problémádat.
Szerinted ez véletlen ?

A kíváncsi emberi természet keresi kérdéseire a válaszokat. Van aki már gyermekkora óta, van aki, ötven éves kora után.

Vannak-e véletlenek?

Aki olvasta Rhonda Byrne : A titok című könyvét és látta a témát kiegészítő filmet tudja a választ.
A bennünk lévő, kellemes gondolatok (bizsergetó érzések), a vágy, a szenvedély a célorientáltság mind fontos eleme életünk irányításának. Hogy jókor jó helyen legyünk. A sikeres,tehetős,gazdag emberek újból és újból átélik ezt.

Az elme működéséről sokat tudunk,viszont számos titkának feltárása még várat magára .
Íme egy ókori nagy gondolkodó :
Anaxagorász (i.e. 500 - 428) Kis-Ázsiában született, ő volt az első filozófus, aki Athénba ment tanítani. Harmincévi működés után perbe fogták istentelenség vádjával (a napot izzó fehér kődarabnak nevezte), de valójában Periklésszel folytatott barátsága miatt száműzték Athénból. Azt tanította, hogy a világban lévő dolgok általa magoknak nevezett részecskékből tevődnek össze. Ezekben a magokban minden létező dolog benne rejlik, bármely parányi mértékben is. "Önmagában véve minden dolog kicsi is meg nagy is" - mondta. Amelyik dolog túlsúlyba kerül a magokban, az válik belőle. Tehát Anaxagórász szerint nincs keletkezés és pusztulás, csak keveredés és szétbomlás van. Ezeket a folyamatokat a nousz, 'ész, értelem' rendezi és indítja el, de később nem szól bele működésükbe.
{Forrás: Barcs, Lehmann, Szőke: Filozófia} [ac]
Mindennek megvan a maga ideje-mondják a bölcsek.Intenek nyugalomra,sugallva várj nyugodtan,NYUGODTAN (ne aggódj),s örömmel tekints a jövőbe, mert a megoldás úton van. Ekkor már tudjuk a választ a véletlenek működésére, s megértjük miért is vagyunk jókor jó helyen. JÓKOR JÓ HELYEN.
A csodálatos az, hogy mindez mi vagyunk. Emberek. Te, Én, Ők, Ti Mindenki.